DINKA VILLA
Karácsonyi Különki(ak)adás!
Hókuszpók: Szervusztok! Muhhahahahha! Na látjátok! Ezért volt az a szavazás! Én leszek a karácsonyi különkiadás házigazdája! Ma nem a szokásos kiszavazó műsor lesz terítéken, hanem karácsonyi történeteket fogtok olvasni, ahol a mesélő Én leszek, a szereplők pedig a Dinka Villa játékosai! Mindenki készítse be a kalácsot, forralt bort, forrócsókit, bejglit és petrezselymestörpöt, mert indulunk a karácsonyi túránkra!
Hókuszpók:
Minden évben egyszer,
Mikor eljön December
Más lesz minden ember.
Ajándékkal kedveskedik,
Szeretettel kereskedik
Forralt bornak nem ellenkezik!
Hagyjuk is a sablon szövegeket,
Kívánunk inkább kellemes ünnepeket!
Hókuszpók:
Most pedig lássuk első karácsonyi történetünket! A főszereplője, egy gonosz, önző orvos, aki nem értette a karácsony lényegét ezért Szenteste is dolgoztatta a népeket. Jöjjön egy igazi klasszikus, a főszerepben Dr. Coxszal!
1, Dr. Cox és a Karácsonyi ének
Hókuszpók: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Dr. Perry Cox nevű orvos, akit karácsonykor is csak a munka érdekelt. Még karácsonykor is.
Dr. Cox: Oké emberek, van egy jó és egy rossz hírem. A rossz hír, hogy nem sokára itt a karácsony. Ez azt jelenti, hogy mindenki krónikusan meghülyül és elárasztja az elméjüket valami szeretet melegének csúfolt baromság, ami nem több mint, hogy krónikus shoppingolásba kezdenek. A jó hír, hogy ez önöket nem fogja érinteni, mivel a betegségek nem ünnepelnek, ergo 24-25-26 önöknek munkanap.
J.D: De Dr. Cox, karácsony az mégis a szeretet és a boldogság ünnepe. Meg amúgy is, egész évben güriztünk, megérdemlünk egy kis szabit!
Dr. Cox: Ne panaszkodjon Jessica, különben behozatom az otthoni karácsonyfáját és feldaraboltatom magával!
J.D: Ezt nem is teheti meg! Vagy igen?
Turk: 2005 óta megteheti ha akarja.
J.D: Akkor csöndbe maradok.
Dr. Cox: Helyes! Akkor találkozunk karácsonykor!
J.D: De mi a baja a karácsonnyal, Dr. Cox?
Dr. Cox: Rendben van kislány, akkor kifejtem.
A karácsony csak biznisz,
És sose volt több.
Megszüntetném a
Kamu-Hanukával együtt.
A karácsony csak biznisz,
És sose volt több.
Ez egy ünnep,
Mely mindent romba dönt!
Boldog karácsonyt marhacsorda,
De hidd el nem csoda,
Hiába játék, pulcsi, ing,
Ez pusztán marketing!
A karácsony csak biznisz,
Épp ezért ne hisztizz,
Ha aznap dolgozol!
A karácsony csak biznisz,
A vak is látja jól!
Minden ember disznó
És minden bolt disznóól!
Boldog karácsonyt marhacsorda,
De hidd el nem csoda,
Hiába játék, pulcsi, ing,
Ez pusztán marketing!
A karácsony csak biznisz,
Épp ezért ne hisztizz,
Ha aznap dolgozol!
A karácsony csak biznisz,
És sose volt több.
Megszüntetném a
Kamu-Hanukával együtt.
Boldog karácsonyt marhacsorda!
Hókuszpók: Miután az aznapi munkának vége lett, Dr. Cox hazasietett, hogy megigya a sörét és nézze a tévét. Az este folyamán elaludt a tv előtt, de hamarosan zajokra ébredt. A hang forrása felé tartott. És meglátta Dr. Bob Kelsot.
Dr. Cox: Bob…mit csinálsz a konyhában?
Kelso: Először is, szendvicset. Másodszor én nem Bob Kelso vagyok, HANEM A SZELLEMMMMEEEEEE!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Dr. Cox: Nos én pedig nem hiszek a szellemekben és amúgy se vagy hallott, tehát nem is lehetsz szellem. Úgyhogy kifelé!
Kelso: Perry várj! Valamit tudnod kell! Éjfélkor három szellem fog meglátogatni téged…
Dr. Cox: Helyes, majd az ő szűrüket is kiteszem!
Kelso: Még nem mondtam vé…
Hókuszpók: De Kelso nem tudta befejezni a mondatát, mert Perry Cox kizárta. Percek, talán órák teltek el, majd eljött az éjfél. Perry ismét hangokat hallott, furcsa zajokat és a lámpák is megőrültek. Majd megjelent egy zöld fény a semmiből. Perry fölé közeledett, majd elkezdett fölvenni egy alakot. Egy manó alakot.
Yoda: Te vagy…Perry Cox?
Dr. Cox: Ki vagy te?
Yoda: Én vagyok a múlt karácsonyának szelleme. Azért jöttem, hogy megtanítsalak újra a karácsony szellemére. Megmutatom a te múltad karácsonyát.
Dr. Cox: Mindjárt kiteszem a szűrödet Bob mellé! Még hogy szellem.
Hókuszpók: A következő pillanatban azonban, a kis manó visszavitte Perryt a múltba. A múltba, amikor még kis gyerek volt.
Yoda: Látod azt a fiút?
Dr. Cox: Az én volnék?
Yoda: Igen, az vagy te. És nézd mennyire örültél, mikor ajándékot kaptál. Hát még akkor, mikor adtál.
Dr. Cox: Valóban, örültem mert ekkor még egy tökfej voltam. A szüleim ajándékai mindig pár nap alatt tönkrementek, mert a legolcsóbb, leghasználtabb cuccokat vásárolták meg. Apám mindig a sarokba dobta, amit adtam neki a nővérem pedig bizonyítékokat ajándékozott nekem minden évben, melyek Isten létezését bizonyítják.
Yoda: És ez érdekelt téged, gyerekkorodban is?
Dr. Cox: Nem, akkor nem.
Yoda: Hát persze, hogy nem. Mivel a pillanatnak éltél. A pillanatnak, amit áthatott a szeretet melege. A szeretet ott van mindenhol, a fában, a fűben, köztem és közted, ajándék és tulaja között is…
Dr. Cox: Látod azt a focikaput?
Yoda: Igen, miért?
Hókuszpók: Yoda kérdésére a válasz egy hatalmas rúgás volt. A rúgás pontos volt, ugyanis gólt lőtt.
Perry visszatért a jelenbe. De egy újabb szellem fogadta.
Burgergő: Én vagyok a jelen karácsonyának szelleme!
Dr. Cox: Engem jobban emlékeztetsz egy hülyegyerekre.
Burgergő: Most tenni fogunk egy kis utazást a jelenben!
Hókuszpók: Majd a szellem elteleportálta Perryt a kórházba.
Dr. Cox: Mit keresünk mi itt?
Burgergő: Csak nézz végig ezeken a szerencsétleneken! Magányosak, fáradtak, szeretetre éhesek és több napja nem látták az anyukájukat!
Dr. Cox: Gyönyörű látvány! Ilyen boldog sose voltam.
Burgergő: Ó…egy kicsit se érzed…kellemetlenül magadat?
Dr. Cox: Nem.
Burgergő: Értem…akkor nézzünk valami mást.
Hókuszpók: A szellem karácsony napjára vitte Perryt, aki előtt ott volt Jordan és a fia.
Burgergő: Látod ezt? Hiányzol a fiadnak és még Jordannek is! Szeretnék ha te is itt lennél és velük! Te sírsz?
Dr. Cox: Csak tisztítom a szememet biológiai úton.
Hókuszpók: Ezután a szellem elvitte egy harmadik helyre is Dr. Coxot.
Dr. Cox: Hol vagyunk?
Burgergő: Nem tudom, ez nem volt az útitervemben.
Mindenes: Én voltam! Én hoztam magukat ide!
Dr. Cox: Minek?
Mindenes: Hogy szerepeljek a karácsonyi különkiadásban. Azért. Meg hogy a mókus seregemmel megtámadjam magukat. TÁMADÁS!
Hókuszpók: Amikor fejbe vágta őket 1-1 mókus, a szellem eltűnt, Dr. Cox pedig otthon találta magát. Ám ekkor furcsa fények kezdték el vakítani, A Cult of Personality zene társaságában. Majd egy hangot hallott.
Hang: ÉS MOOOOOST, FOGADJÁK SZERETETTEL CHICAGOBOL, A 188 CM MAGAS, 99 KILÓS WWE X-MAS BAJNOKOT, A PHILIP JACK BROOKS NÉVEN SZÜLETETT NÉMÁK HANGJÁT, A JÖVŐ KARÁCSONYÁNAK SZELLEMÉT, CÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ EMMMMMMMMM PUNKOOOOOOOTTTTTT!!!!!!!
Dr. Cox: Miért? Könyörgöm, miért pont te, te anyaszomorító, két lábon járó, pepsi reklám? Miért pont te vagy a jövő karácsonyának szelleme?
CM Punk: Én is szeretlek Coxi-Maxi. Azért jöttem, hogy addig rúgjam a seggedet, amíg rá nem jössz milyen fontos a karácsony. Most elrepítelek a távoli jövőbe, ahol kibernetizált fenyőfák lesznek és a mikulást atom jellel a mellkasán, ábrázolják!
Dr. Cox: Tényleg?
CM Punk: De hogy is, csak szívatlak.
Hókuszpók: Punk elvitte Perryt, egy olyan világba, ahol se barátai se családja nem volt.
CM Punk: Látod ezt? A karácsony dominószerűen ledöntött mindent benned. Minden ünnep, minden szeretet és kedvesség eltűnt belőled egy idő után és már nem volt, aki szeressen. Mert eltaszítottál magadtól mindenkit a viselkedéseddel. Ezért egyedül leszel és magányosan fogsz megöregedni. És senki se fog rád emlékezni.
Dr. Cox: Kérlek, vigyél haza.
Hókuszpók: A kísértet hazavitte Perryt. Majd azt kérdezte:
CM Punk: És Perry, mi a véleményed, most a karácsonyról?
Dr. Cox: Egy pillanat, telefonálnom kell….haló….szellemirtók? Lenne itt egy kis meló!
Hókuszpók: Kijöttek szirénázva majd egy szellemcsapdával elkapták CM Punkot. Ezután Perry elégedetten elkezdett volna aludni, de az ágyánál egy újabb szellem várta.
Szellem: Búúúú, én vagyok a közelmúlt karácsonyának szelleme!
Dr. Cox: Na várjunk csak! Három szellemről volt szó!
Szellem: Nos igen, Kelso rosszul mondta, az a régi procedúra volt. A közismert klasszikusnak köszönhetően, mindenki tudott a három szellemről, ezért egy kicsit kibővítették a létszámot, hogy könnyebben meglehessen győzni a makacsabb embereket is. Sok esetben a meglepetés ereje a sikerünk kulcsa.
Dr. Cox: És ez hány szellemet jelent pontosan?
Szellem: Hát…kb. ötven, de nem számít, mivel valaki kétszer, vagy háromszor is jön.
Dr. Cox: Ha jól értem, amíg nem állok be a sorba és bégetek együtt a többi birkával, addig különböző lidércek fognak molesztálni?
Szellem: PONTOSAN!!!!!
Hókuszpók: Így Dr. Cox mindenkit felhívott személyesen, bárgyúvigyorral a képén, hogy mégsem kell jönni ünnepek alatt és kellemes ünnepeket kíván. Azóta Cox megünnepli a karácsonyt és minden Szentestét a szeretteivel tölt.
VÉGE
Hókuszpók: Milyen szép mese volt! És mit tanultunk belőle? Hogy a szellemirtók mindig kéznél vannak! MŰHEHEHEHE! De menjünk is tovább! A következő mesénk, már csöppet sem lesz ilyen vidám. Következzen egy szomorú mese egy lányról, ki újév utolsó napján is az utcán árusította a gyufát.
2, A kis gyufaárus Joy
Hókuszpók: Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár.
Joy: Egy pillanat, ha szilveszterkor játszódik, akkor miért karácsonyi történet?
Hókuszpók: Joy, én vagyok a mesélő! Kérlek, ne szólj bele a mesébe, csak árusítsd a gyufát! Hol tartottam… ja igen…A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb.
Joy: Ne már bakker, befog fagyni a seggem, mire vége lesz a mesének!
Hókuszpók: Mit mondtam az előbb? Takarodj gyufát árulni!
Joy: Jól van na, jól van na…. Istenem, milyen hímsoviniszta kretén írta ezt a mesét? Gyufát vegyenek! Olcsó minőségi gyufát tessék! Hölgyem, nem kíván gyufát vásárolni?
Belle: Húzzál el dolgozni te szerencsétlen!
Joy: Hé, mit gondolsz ribanc, mit csinálok itt?
Hókuszpók: Egész álló nap hiába kínálgatta portékáját, egy szál gyufát se vettek tőle, és alamizsnát se adott neki senki. Éhesen és hidegtől reszketve vánszorgott tovább; szívszakasztó látvány volt szegény. Csillogó hópelyhek tapadtak szépen göndörödő, hosszú szőke hajára.
Joy: Azt mondtad szép? Tényleg tetszik a hajam? Reméltem, hogy tetszeni fog!
Hókuszpók: TÖRPSZAKÁL SZERELMÉRE, JOY!!!! NE SZAKÍTS MINDIG FÉLBE! TE CSAK ÁRULD A GYUFÁT!
Joy: És mégis mi a francnak? Most mondtad, hogy ezek a lúzerek egy kib’szott gyufát se vesznek!
Hókuszpók: Na jól van má’-jól van má’-jól van má’! Nyugodj meg, válogasd meg a szavaidat és folytassuk a történetet! Az ablakokból ragyogó világosság és sült liba pompás jó szaga áradt ki az utcára, hiszen ünnep volt, szilvesztereste.
Joy: Na tessék, erről beszéltem, ha ez szilveszterkor játszódik, miért karácsonyi….
Hókuszpók: BEHÚZÓDOTT EGY ZUGBA, egy kiszögellő ház sarka mögé, s maga alá húzta csupasz lábát. Ott még jobban didergett, majd megvette az isten hidege, de hazamenni nem mert, hiszen egész nap egy garast se keresett, s az apja biztosan veréssel fogadná. Vagy megerőszakolná. Vagy megverné és megerőszakolná. Vagy megverné az anyja, majd az apja megerőszakolná, esetleg fordítva…
Joy: Nem haladhatnánk? Rohadtul fázok!
Hókuszpók: Na jól van má’-jól van má’-jól van má’! Szóval...khm… Már egészen meggémberedtek a kis ujjai.
Joy: De jó lenne egy szál gyufa, csak egyetlenegy szál! Ha kihúznék egyet a skatulyából, odadörzsölhetném a falhoz, s meggyújtanám, a lángjánál megmelegíthetném a kezem!
Hókuszpók: Végre rászánta magát, s meggyújtott egy szálat. Milyen vidáman sercent, s hogy lobogott a lángja! Fényes volt és meleg s a kislány boldogan tartotta fölébe a kezét.
Joy: Olyan… mint a gyertyaláng, olyan gyönyörű… mintha egy vaskályha mellett melegednék… órákig tudnám nézni, ahogy ez a pici láng, felfal mindent… na álljunk csak meg… te jó ég… PIROMÁN VAGYOK! Hm… ha ezt a kis házat felgyújtanám, sokkal nagyobb lenne a fűtőértéke, mint ennek a gyufának.
Hókuszpók: De abban a pillanatban kilobbant a gyufaláng s a kislány ott ült a hideg falszögletben egy gyufacsonkkal a kezében. Elővett egy másik gyufát, meggyújtotta. Odahullt a fény a falra, tenyérnyi világosságot vetett rá, s azon a helyen átlátszó lett a fal, mint a tiszta üveg: a kis gyufaárus lány beláthatott a szobába. Hófehér terítővel letakart, nagy asztal állt odabenn, finom porcelán edények csillogtak rajta, s a közepén aszalt szilvával meg almával töltött sült liba illatozott. S ami a legcsodálatosabb volt: a sült liba egyszer csak kiugrott a tálból, s késsel-villával a hátában, bukdácsolva indult a kislány felé.
Joy: Azt a rohadt! EGY ZOMBI!!!!!
Hókuszpók: De jaj, megint ellobbant a gyufa lángja, s nem látszott más, csak a puszta, hideg fal. Újabb gyufát gyújtott: fényénél gyönyörű szép karácsonyfát látott, még szebbet, ragyogóbbat, mint amit karácsony este a gazdag kereskedő szobájában, amikor belesett az üvegajtón. LÁTOD JOY, MONDTAM, HOGY KARÁCSONYI SZTORI! Ott ült a fa alatt, s nézte a száz meg száz gyertyát az ágak hegyén, a tarka díszecskéket, amiket eddig csak kirakatban láthatott. Már nyújtotta a kezét, hogy levegyen egyet, de akkor megint kihunyt a csepp láng, és a sok karácsonyi gyertya lassan a magasba emelkedett, föl egészen az égig, s ott csupa tündöklő csillag lett belőle. Egyszer csak kivált közülük egy, s lehullott; ragyogó fénycsíkot hasított a sötét égen.
Joy: Valaki meghalt…
Hókuszpók: Mondta a kislány; emlékezett rá, hogy szerelme, Darnell, az egyetlen, aki jó volt hozzá, s aki már rég meghalt, egyszer azt mondta “Valahányszor lehull egy csillag, egy lélek áll az isten színe elé… kivéve, ha hindu, akkor reinkarnálódik.” Megint odadörzsölt egy szál gyufát a falhoz, s egyszerre nagy világosság támadt körülötte. A tiszta fényben ott állt a rég halott Darnell és szelíden, hívogatóan nézett le egykori szerelmére.
Joy: Darnell!
Hókuszpók: Kiáltott fel örömittasan a kislány. De ahogy halványult a fény, úgy Darnell is kezdett semmivé foszlani…
Joy: Darnell! Szívem! A pics’ba, itt ne hagyj!
Hókuszpók: És gyorsan a falhoz dörzsölt egy egész csomag gyufát, hogy marassza a kedvesét; a sok gyufa olyan fényességet árasztott, mintha a nap sütött volna. Darnell sohasem volt ilyen szép és ilyen erős. Magához ölelte a kislányt, s felemelkedett vele; magasra, igen magasra, ahol nincs hideg, éhség, félelem, ahol csak öröm van és fényesség.
A hideg reggelen ott találták a kis gyufaárus lányt a házszögletben: kipirult arca mosolygott, de élet már nem volt benne, megfagyott a csodákkal teli éjszakán. Ott feküdt a halott gyermek új esztendő reggelén, körülötte egy halom gyufásskatulya és sok-sok elégett gyufaszál. Melegedni akart szegényke! - mondták az emberek. Nem tudta senki, mennyi gyönyörűséget látott, s milyen fényesség vette körül, amikor szerelme karján mindörökre elhagyta ezt a sötét világot.
VÉGE
Hókuszpók: Jahahaj, ez a történet még engem is meghatott, mindjárt ide pityergek. De nincs időnk szomorkodni, hiszen rengeteg történet vár még ránk! A harmadik történet egy kicsi rénszarvasról fog szólni. Pontosabban… egy pegazus póniról, mivel szarvasokat nem lehetett beszavazni. Jöjjön a jól ismert Rudolf nyomán, Rainbow Dash története.
3, Rainbow dash, a vörös orrú rénpóni
Hókuszpók: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy házikó az Északi-sarkon. Ebben a házikóban lakott az egyik télapó. Igen, bár a Mikulás ígérte meg, hogy elmagyarázza a különbséget, én teszem meg. A télapó egy szakma, a Mikulás pedig egy konkrét télapó. Na mindegy, a hagyomány kedvéért, hívjuk úgy, hogy „a” télapó. De egyébként úgy hívták, hogy Sánta Klausz. Mert a lábára esett egy nehezebb b kategóriás ajándék. Mindegy. Ennek a télapónak a szánját 9 rénpóni húzta (azért nem rénszarvasok, mert azok többet esznek). Ám az előző rénpóni generáció elégé öregecske volt… mondjuk úgy, hogy a kimúlás szélén álltak. MUHAHAHAHA. De aggódni nem volt ok, ugyanis készen állt a következő rénpóni generáció! Név szerint Álmos, Előd, Ond…nem ez nem az, Lusti, Tréfi, Törpill…jaj ne hogy GYŰLÖLÖM ŐKET! Na hol az a nyomorult papír, amire fölírtam a nevüket. Ó, megvan! Táltos, Táncos, Üstökös, Íjas, Pompás, Villám, Csillag, Ágas. És persze a kilencedik, Rainbow Dash. Ez a póni nagyon különleges volt. No de nem a kék színe miatt, az undorító volt benne. Hanem mert pirosan világított az orra.
Pompás: Nézzétek, egy csernobili póni!
Ágas: Vigyázz, lehet lézert lő az orrával!
Belle: Ez az gyerekek! Álljuk körbe és röhögjük ki ezt a szerencsétlen torzszülöttet!
Hókuszpók: Bíztatta őket Belle, a rénszarvasokat gondozó manó.
Rainbow Dash: Na álljunk csak meg! A kiesett játékosok is szerepelnek a különkiadásban?
Hókuszpók: Mit gondolsz, hát hogyan máshogy lehetnék én a mesélő?
Rainbow Dash: Reeeemek.
Belle: Gyertek gyerekek! Dobáljuk meg ezt kövekkel ezt az Istenkáromlót!
Ágas: Öhm… szerintem ez azért túlzás, plusz nem káromolta az Istent, tehát…
Belle: Ha akarsz este vacsorát kapni, megdobálod kővel!
Vadóc: Srácok, elég legyen!
Hókuszpók: Mondta Vadóc, a Mikulás jobb keze, a legfontosabb kismanó.
Vadóc: Hagyjátok végre szegényt! Nektek hogy esne, ha csúfolnának titeket? Az milyen érzés lenne?
Csillag: Olyan érzés, mintha az apámmal beszélnék. Brühühüüüü :((((
Vadóc: Öhmmmm…..látjátok, nektek is van ezernyi gondotok, hát hagyjátok békén szegény párát!
Hókuszpók: A kis rénpónik, belátták, hogy igaza van Vadócnak és inkább elmentek játszani.
Belle: Egyszer úúúgyis elkaplak! Te csíra, szakadár póni! Én mentem beszélgetni a gyertyatartóval.
Vadóc: Ne sírj, kicsi póni. Hidd el, egy napon a többiek is belátják, hogy nem rossz az, ha más vagy. EZ tesz téged különlegessé!
Rainbow Dash: Tényleg? És belátják, hogy menő vagyok és gyönyörű?
Vadóc: Ó nem hogy csak belátják, hogy gyönyörű vagy és menő, de felismerik hogy fontos vagy. Még az apád is el fog fogadni és nem fog olyanokat, mondani, „hogy te büdös mutáns k’va, takarodj inkább a télapóhoz „
Rainbow Dash: Na jó, ez eddig megható volt, de…most már ijesztő…szóval én inkább elmegyek…jééézusom előbb randiznék Quagmirerrel, minthogy még egy percig vele legyek!
Quagmire: Migiri itt vagyok! Fú b’ki, de ronda orrod van!
Rainbow Dash: Jééé nahát, nem mondod, kösz az emlékeztetőt!
Hókuszpók: Másnap a Télapó rendkívüli gyűlést tartott.
Sánta Klausz: Drága manók, rénpónik, krampuszok, barátaim, kollégáim. Ebben az évben sajnos, hiába dolgoztatok. Sajnos, bár megígértem, mégsem fog idén fölszállni az új generáció. Ugyanis elfog maradni a karácsony az idén.
Hókuszpók: A hír hallatán mindenki felhördült. Mindenki megrémült, vagy legalábbis megdöbbent a teremben.
Belle: De hát Klausz, miért?
Sánta Klausz: Egy olyan hatalmas hóvihar lesz szenteste, amiben fény nélkül lehetetlen lesz tájékozódni és közlekedni. A csillagokra pedig nem számíthatunk, hála a környezetszennyezésnek és a szmognak. Sötétben pedig, egyik télapó állomás sem képes elindítani a járatát.
Hókuszpók: Ám ekkor Vadócnak támadt egy ötlete.
Vadóc: Mond, képes lenne ellátni egy állomás az idei feladatokat?
Sánta Klausz: Nos… elméletben igen, mert nagyon karcsúra sikeredett a jó gyerekek listája. Alig 300 fő, ha nem kevesebb. De miért?
Vadóc: Akkor szólj a többi állomásnak, hogy idén átvesszük a többi szektort is! Ugyanis, van egy titkos fegyverünk! Rainbow!
Belle: Tééényleg! Adjuk el egy cirkusznak és lesz pénzünk lámpára!
Vadóc: Mutasd meg Dash, hogy mit tudsz!
Hókuszpók: Ekkor Dash orra lámpaként kezdett el világítani és beragyogta vörös fényével az egész termet.
Sánta Klausz: Wow! Hihetetlen!
Rainbow Dash: Há! Most 20%-al menőbb vagyok a szemetekben, ugye?
Sánta Klausz: Én… azt hittem, hogy ez csak egy ronda pattanás.
Rainbow Dash: A fenéket ez az orrom! És világít!
Sánta Klausz: Szóljatok a többi állomásnak! Megmenekült a karácsony! És te Rainbow…te leszel, a főpóni a szán előtt!
Rainbow Dash: OHMYGOSHOHMYGOSHOHMYGOSH!
Csillag: Apám azt mondta túl kövér vagyok és megver ha nem fogyok le!
Sánta Klausz: Jaj Csillag, fogd már be a pofádat!
Hókuszpók: És azóta a szán élén mindig Rainbow Dash áll és vöröslő orrából áramló fénysugárral mutatja az utat Sánta Klausznak, a télapónak.
VÉGE
Hókuszpók: Azért ennek vidámabb volt a vége, mint az előzőnek… persze sz’rabb is volt, de mindegy. A következő mesénk viszont hátborzongatóan kezdődik!
Ugyanis következő történetünk Halloween városban kezdődik, ahol egy depressziós tehetség vágyik egy új dologra!
4, karácsonyi Scorpion lidércnyomás, avagy X-mas KOMBAT!
Hókuszpók:
Réges- régen történt,
Régebben, mint hinnéd.
Álom béli tájon
Távol, messze innét.
E bűvös történet, mit elmondok nektek az ünnepek földjén történt…pontosabban, Halloween városában!
Mint minden évben, Halloween idén is ijesztő volt és félelmetes. A város komolyan vette feladatát, minden évben. De volt egy város lakó, aki különösen fontos volt a városban, mivel ő volt a legtehetségesebb rémisztgető, kit a kísértetek földjén valaha láttak. Úgy hívták, Scorpion Skellington, a Töklámpás király. Mindenki elégedett volt vele, kivéve egy valaki…saját maga. Scorpion gyakran járta a temetőt és énekelte el a vén Holdank, mi is a gondja.
Scorpion:
Mind, aki lát,
Tudja tökéletes
Tehetségem, ami már legendás.
Hogy ha egy rém jönne át
A Holdon át,
Tudják Én vagyok az, senki más.
Csak egy apró kicsi dolog és a halott báj,
Minden szív életéért sír!
Csak egy rémisztő árny és egy jó mély bú
És Herkules is kislányként sikít!
De évről-évre már
Ugyanaz a rutin.
És nem érdekel,
Ha a kórus sikít.
Én vagyok Scorpion, a tökkirály,
De trónom Én, lassan unom már.
Ó drága Hold,
Ki égen figyelsz,
Nem boldog már e élőholt.
Bármit is mond,
Sok száz rajongó,
A fényét már rég nem látom…
Hókuszpók: Scorpion egész este a kis város melletti erdőben kóborolt, ahol mindig ősz van. Elkeseredetten sétálgatott az erdőben, amikor is odaérkezett egy olyan facsoporthoz, amit nem látott még. Mindegyik fán rajzok voltak. Az egyiken különösen szép, egy feldíszített Karácsonyfa volt. Hamarosan kinyílott a fában egy ajtó, mely Scorpiont beszippantotta.
A következő pillanatban Scorpion egy olyan városban találta magát, ahol világítottak a díszek, mindent ellepett a hó és mindenki forralt bort szürcsölt.
Scorpion:
Mi ez? Mi ez?
Alig hiszem el!
Mi ez? Egy apró hópehely!
Mi ez? Csak egy álom lehet, kellj fel gyorsan Scorpion!
Jaj mi ez?!
Mi ez? Mi ez?
Manó énekel!
Mi ez? Egy…
Hókuszpók: Te meg mi az Okoska f’szát művelsz?
Scorpion: Nos… éneklek… mert ez a történet, eredetileg egy musical…
Hókuszpók: Igen, de ez meg egy írás és nem egy mozgókép, hanganyaggal, szóval ebből az olvasók csak azt látják, hogy dőlt betűkkel írják a dolgokat, szóval…
Scorpion: Érdekes, ez előbb még nem zavart téged! Jó, akkor nem éneklek. Viszont ennek a Hóembernek letépem a fejét! FINISH HIM!!! DÖDÖDÖDDDDDDDÖÖÖÖÖM!
Hókuszpók: Scorpionnak annyira megtetszett a karácsony, hogy úgy döntött: idén átveszi a Mikulás helyét. Gyorsan tartott is a zombiknak és vámpíroknak egy városgyűlést.
Scorpion: No, itt elméletileg megint egy dal jönne, de helyette rizsázni fogok, mert előbb is leoltottak. Szóval, van ez a karácsony, ami elég jó bulinak tűnik. Ajándékokat kell adni, szeretni egymást és stb. Ki tart velem?
Dani: Ez szerintem egy baromság!
FreddyD: Szerintem is!
Vadóc: Hagyjuk inkább a hülyeségeket.
Scorpion: Ezek szerint elfelejtettem megemlíteni, hogy a szenvedés és feledés tavába dobálok mindenkit, aki ellenáll a szeretet ünnepének!
Dani: O_O Hol a csomagolópapír?
FreddyD: Előkészítem a szánt!
Vadóc: Megvarrom a ruhát!
Scorpion: Jaj, máris átjárja a testemet a karácsonyi hangulat… legszívesebben énekelnék!
Hókuszpók: De nem fogsz! Halloween város lakói szorgosan készültek Szentestére. Scorpion egész nap nézegette karácsonyi ruháját, gyönyörködött benne. Az ajándékok persze elég furák voltak, óriáskígyók, medvecsapdák, kísértetek, de istenem eddig csak a Halloween ünnepét ismerték. Miután elrabolták az eredeti Mikulást, Scorpion elindult szánjával és szétszórta félelmetes ajándékait! Az ajándékok megrémítették a gyerekeket és káoszt hoztak a városra. Scorpion ekkor jött rá, hogy azért lett ő Halloween szelleme, mert ő ehhez ért.
Scorpion: Gyerekek, ma megtanultam, hogy mindenkinek el kell fogadnia magát olyannak, amilyen ő valójában. És mindenki csinálja azt, amihez ért. A karácsonyt mi elrontottuk, de a Mikulás még helyrehozhatja. Engedjétek szabadon szegényt!
Dani: Az nem igazán kivitelezhető, mert… éhen pusztult.
Scorpion: MI????
Dani: Úgy gondoltuk, hogy ez az idei hatalomátvétel, nem egyszeri eset csupán, ezért nem adtunk neki enni, ő meg belepusztult. Ennyi.
Scorpion: Shang Tsunk szakállára! Semmi pánik, az előző mese szerint, több télapónak kell lennie!
FreddyD: Tudod…az a helyzet, hogy feltettük magunkban a kérdést, mit tenne Scorpion, és ezért kicsináltunk minden télapót.
Scorpion: A francba, NEEEE!!!!!
Hókuszpók: És azóta a karácsonyi ajándékodat a szüleid veszik meg.
VÉGE
Hókuszpók: A karácsonyi puttonyban, már csak három történet maradt. Következzen ezek közül egy történet egy olyan fiúról szól, aki azt kívánta, bárcsak egyedül lenne karácsonykor.
